A természet mit sem törődik azzal, hogy egy magáról túl sokat képzelt teremtménye most egy parányi vírustól rettegve lakásának négy fala közé zárkózott. Tavaszodik odakint! Egyre melegebbek a nappalok és sok költöző madár után lassan a fecskék is visszatérnek. Ez juttatta eszembe a fecske mentés történetét.
...
Mikor odaértem, a gyerekek egy
doboz körül guggoltak, benne faforgács és azon két füsti fecske fióka. Kiderült, hogy
az éjszakai viharban leszakadt sárból ragasztott fészkük és két fióka el is
pusztult a zuhanás következtében. Csupán ez a kettő pihegett a forgács tetején.
A fecskepár pedig kétségbeesetten keringett körülöttük, fel-felröppentek a fészek helyére,
de azt már nem találták.
Unokáim csipesz segítségével
léggyel próbálták etetni a kicsiket, de azok még a fejüket sem voltak képesek
megemelni. Ez így nem fog menni! – kedvetlenítettem el a gyerekeket. Az
egyetlen esély, ha feltesszük a dobozt a fészek helyére és a szüleik
megtalálják benne a kicsinyeiket!
Javaslatom ismét reménnyel
töltötte el a gyerekeket, mindjárt létrát, szöget, kalapácsot hoztak és
felszögeltük a cipős skatulyát a gerendára, éppen oda, ahol a sárdarabkák
mutatták a fészek helyét.
Furcsán mutatott az élénk kék
színű, szögletes papír alkalmatosság alkalmi fecskefészek gyanánt és magam sem
nagyon hittem az elfogadásában, de ezt a gyerekeknek nem mondhattam.
–Várjunk és holnapra minden kiderül! Mindenesetre most menjetek
másfelé játszani! – jutottunk egyetértésre.
Másnap lelkendezve hívott Attila: – Képzeld Papa, a szüleik etetik a kis fecskéket!!!
Bevallom, én is megkönnyebbülve fogadtam a jó hírt és azt, hogy nem kell a
gyerekeket a zuhanást túlélt, de aztán éhen halt fiókák miatt vigasztalni. Majd
elmegyek és lefényképezem őket! – ígértem.
Történetesen éppen egy héttel a baleset után készítettem is néhány képet a megfogyatkozott füsti fecske családról, a megmentett fiókákról és szüleikről.
A kicsi madarak felcseperedtek és sikeresen kirepültek. A módszer tehát bevált, hasonló esetben alkalmazásra ajánlom!
Örvendetes mese, jó ötletet adtál a gyerekeknek.
VálaszTörlésA fecskék igazán okos kis madárkák, elfogadják a mű-fészkeket másutt is, ahol mostanában szeretnék megmenteni a fecskéket. De hogy a kis fiókákat is tovább etetik, miután ember is hozzáért, arról még nem hallottam.
Kétségbeesett ötlet volt, örülök, hogy bevált.
TörlésÓ de aranyos kis történet volt ez! Bevallom, hogy én mindig is a jól végződő meséket szerettem! :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett. A fecskepár esélyt kapott és élt vele.
TörlésGyerekekben ez örökre megmarad, viszik magukkal, majd a nagy életben.Nem bántják sem a madarakat sem az állatokat...Jó kis történet...
VálaszTörlésMi többször szedünk össze kiesett rigókat, mert nem maradnak már nyugton a fészekben, meg persze egyre nagyobbak, a fészek meg egyre kisebb
Igen, a vidéki gyerekek közel vannak a természethez és tanulhatnak tőle. Kedves Vera! A kis rigók fészekhagyók, kiugrálnak, de a szüleik nem hagyják magukra őket, tovább etetik. Nem kell őket "megmenteni".
Törlésbocsánat, de meg kell... kutya , cica van....
Törlés:-) Nagyon jó kis történet :-). Én is szeretem a boldog véget érő történeteket. Anno mikor ideköltöztünk - 20 éve - rengeteg fecske volt itt, a mi ablakunkba is. Aztán valahogy eltűntek. Ma már a fecske fészkekbe verebek tanyáznak. Hiányzik a hangjuk a reggeli hangzavarból.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett a történet. Sajnos országosan is egyre kevesebb a fecske.
TörlésNagyon jó kis igazi fecsketörténet. A hétvégi házunk bővítésénél nálunk is költött egy fecskecsalád. Ott is adódtak átmeneti problémák, de a végkifejlet hasonlóan pozitív lett. Majd, ha lesz képem hozzá megírom ide.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett. Kíváncsian várom a történetet.
Törlés