Zsuzsi baba

Virtuális húsvéti ajándékot kértem Múltmentő bloggertől, és küldött nekem egy nagyon kedves mesét, amelyről mondhatjuk úgy is, hogy megtörtént eset, de ma már mesés emlék. Attól kedves mese, hogy mindez Múltmentő gyerekkori emléke, hogy mennyire vágyott egy kishugira. A Zsuzsi baba azóta is megvan, bár restaurálásra szorul, de ez Múltmentő kedvenc elfoglaltsága, hiszen ilyen egy múltmentő, no és most meseíró.  😊

Zsuzsi baba

Írta: Múltmentő

Élt egyszer egy kisfiú. Lalika. A nagy álmodozó szemű kisfiút a szülei egykének szántak. Volt játszópajtása a vele egykorú Erzsike. Erzsike szülei nem nézték jó szemmel a barátságot, mert Lalika szegény munkásszülők gyermeke volt. Erzsikét eltiltották a fiútól. Lalika szülei, hogy ne maradjon a gyerek egyedül vettek neki először kisvasutat, autópályát, de Lalika ezekkel nem szeretett játszani, ő nem érte be csupán "ennyivel" Elhatározta, hogy neki lánytestvér („kishugi”) kell, igazi eleven kis játszópajtás, akivel játszhat. Szülei nem akartak még egy gyereket, Lalika azonban nem adta fel. Ha meglátott egy gólyát, kiállt az utcára és kiabálta a gólya felé: „Gólya, hozzál nekem kishugit!”

Így telt az idő, és Lalika kicsi szívében csak nem akart kihunyni a kistestvér utáni vágyakozás. Erre a család és a rokonság összefogott. A nagybácsi, aki messze egy nagyvárosban az egyetemen tanult megvette az akkor kapható legszebb hajas, alvós, ülős babát. Lalika megkapta ajándékba. Szerette, de mégsem annyira, mint egy valódi kishúgot. Pedig a lehető legkülönlegesebb baba volt, amit széles e világon kapni lehetett. A szemei furcsán álmodozón tekintettek a világba, ki tudja mi járhatott a fejében. Csuda dolgok az egyszer biztos, de mivel játékból volt, így Lalika előtt örök titok maradt Zsuzsi baba álma. Lehet, hogy ő is kistestvérről álmodozott?

Lalika azonban gyakorlatias gondolkodású kisfiú volt - álmodozó lelke ellenére - tehát tovább erősködött. Annyira de annyira akarta azt az eleven nyivákoló, kezdetben bőgő masina kistestvért, hogy a végén az álomból valóság lett és megszületett a kishúga. Mindenkinek hugicájával dicsekedett. Az öreg falubeli néni egyszer el is akarta kérni Lalika kishúgát:

-Légy szíves add nekem, mert nekem is kellene egy kislány.

-Nem adom. hozzon magának! Mint anyukám. – felelte Lalika.

-Honnét kell hozni? – firtatta a néni mosolyogva.

- Hát... a Kórházból. – felelte Lalika, és nem értette, hogy a néni mit nem ért ezen a pofon egyszerű dolgon.

És mi lett Zsuzsi babával? Nos ő az évek során nagy álmodozó szemeivel végig nézte Lalika és kishúga vidám játékát. Közben a ruhája is cserélődött. Ki tudja, talán nemcsak vidám gyerekekről, de szép új ruháról is álmodozott. Nem lehetett tudni mi járt a fejében…

Fotó: Múltmentő

Fotó: Múltmentő